Névadónk
1919-ben áthelyezést nyert Káposztásmegyerre, 1920-ban Bakonszegre, 1922-ben Zsákára, 1923-ban Mezőpeterdre, 1925-ben Debrecen-Óhattelekházára, 1927-ben Nagyecsedre. Itt megismerkedett a cserkészettel, melyből 1930-ban tiszti vizsgát tett. 1935-ben a gergelyugornyai állami iskola igazgatója lett.1941-ben Érmihályfalvára helyezték. 1944-ben behívták katonai szolgálatra, orosz hadifogságba esett, ahonnan 1947. július 23-án került haza.
Hódmezővásárhelyre felesége Szabó Rózsa révén került, aki szintén tanító volt. 1947. szeptember 12-én a megye tanfelügyelőjétol megbízást kapott a Gyógypedagógiai Iskola megszervezésére. Felkereste a vásárhelyi általános iskolákat és a gyermekek közül kiválasztotta a sérült tanulókat.
Egy hónapon belül október 10-én Aranyossy Ágostonné és Dr. Bordás Jánosné tanítónők vezetésével megindított két osztályt a Damjanich utcai iskolában, két osztályt Bányai Margit és Dr. Nagy Istvánné vezetésére bízott a Nyár utcai Általános Iskolában. A Szerencse utcai ref. templomhoz tartozó iskolában Tárkány Szűcs Józsefné vezetésével nyitott meg egy osztályt, majd a Szent Antal utcai róm. kat. iskolában egy osztályt, melyet maga vezetett. Az említett helyeken kívül még több helyszínen is folyt az oktatás.
Még 1948 februárjában az Oktatási Minisztérium Gyógypedagógiai Osztálya Aranyossy Ágoston igazgatónak adta át a Simonyi u. 6. szám alatti épületet, ahol 68 tüdőbeteg gyermek ellátásának megszervezése volt a feladat.
Az általános és felekezeti iskolákban elhelyezett osztályok egységes vezetése igen nehéz volt, különösen, hogy maga az igazgató is rendszeresen tanított. Így egy központi iskola létrehozása vált szükségessé.
Az iskola eredményes megszervezése után 1948. május 10-én a Magyar Vallási és Közoktatási Miniszter 103052/1947/IV/5u.o.számú határozatában megbízta az iskola igazgatásával. 1948. augusztusában a hódmezővásárhelyi állami általános iskola igazgatói értekezlete úgy határozott, hogy a Nagy Sándor u. 9. szám alatti államosított református általános iskola épületét átengedi a gyógypedagógiai iskola részére. A hódmezővásárhelyi Gyógypedagógiai Iskola 1948. szeptember 1-én 6 osztállyal kezdte meg a működését.
A szervezés azonban ezzel nem ért véget. Az igazgató a környékbeli iskolák igazgatóságaival és a tanyasi iskolákkal is felvette a kapcsolatot az értelmi fogyatékos tanulók és a tüdőbeteg gyermekek kiszűrésére. Az elgondolást igazolta az a tény, hogy a megye területén addig igen sok gyermek iskolázatlan maradt, mert az általános iskolában a betegségük miatt nem tudták a követelményeket teljesíteni.
Erre a célra sikerült megszereznie a Kutasi út 34. szám alatti épületet. A létrehozott intézmények összevont vezetésével a szervezőt Aranyossy
Ágostont bízták meg, aki 1950. augusztus 24-én megszerezte a szükséges gyógypedagógusi végzettséget is. Az igazgatói megbízást 1957-ig látta el, ekkor politikai okokból fegyelmi úton eltávolították tisztségéből. Ennek oka az volt, hogy 1956-ban Aranyossy Ágoston a forradalom mellé ált.
A november 3-án katonaviselt tanárokból alakult Ötös Bizottság tagja lett, aktívan részt vett az ellenállás megszervezésében. A hatalom ezt nem bocsátott meg Aranyossy Ágoston igazgatónak.
A forradalmat követő megtorlás során 1957-ben azonnali hatállyal elbocsátották állásából. 1991. december 12-én a Művelődési és Közoktatási Minisztérium rehabilitálta. 1973. március 10-én bekövetkezett haláláig szívén viselte a hódmezővásárhelyi gyógypedagógia és a fogyatékos gyermekek sorsát.