Végül egy verssel kedveskednénk, ami kifejezetten jó képet ad  az autisták egy nézőpontjáról:

Fágil Berill

Az Asperger diagnózisom margója

Miért nem kaptam én semmit az Aspergertől?
Vagyis kaptam, csak nem jót e történetből.
Mert bizony, parázok a legtöbb érzelemtől,
Mind olyan, mint kijutni egy útvesztőből.

Én is görcsösen ragaszkodok a megszokáshoz.
Külön pólóm van minden éjszakához.
Hogy értsem a szarkazmust, mindent odaadnék.
Egy kis EQ-ért könyörgni tudnék.

De semmit nem kaptam a pozitívumokból,
Még csak kimászni se tudok az állapotból.
Legalább okos lennék, mint  Sheldon Cooper,
De nem, a legtöbb órán én vagyok a lúzer.

Azt se tudom néha, ki utál, ki haver,
Még egy filmet se értek, hát ez szuper.
Mindig mindent szó szerint veszek,
Még csak hazudni se tudok, remek.

A pürés kajákat egytől egyig kihányom,
Ne légy már ilyen finnyás, mondják, kislányom!
Ha nem kapnál mást, akkor bezzeg megennéd.
Dehogy, a kedvenc kajám nélkül éhen halnék.

Mintha mindenki egy más univerzumban élne,
hova mindenkinek adtak belépőt, csak nekem nem.
De hagyjátok őt, mondják, úgyis autista,
A megtestesült furcsaság nagybetűkkel leírva.

Még csak haragudni se tudok senkire.
Miért kell ennek mindig így lennie?
Én vagyok az, ki sose tudja, mit éreznek mások,
Ez idegenek között olyan, mint egy mély árok.

Ja, és a tetejébe a papírom azt mondja,
Ez mind nem fog változni soha.
Kösz szépen, inkább akkor maradok csak fura,
Mint hogy mindenki azt mondja, hát ez is autista.