Erdély, 2022. május 19-23.

      A kirándulás első napján útba ejtettük Király-hágót, ahol megcsodáltuk a panorámát, és csoportképet készítettünk. Kolozsvár előtt egy közúti baleset miatt több órát kellett várakoznunk, ezért a városnéző programunkat rövidítenünk kellett. Kolozsvári sétánkon Ferenczy László nyugalmazott református esperes kalauzolt minket. Megtekintettük a Bánffy-kastély udvarát, a város főterén a Mátyás király szoborcsoportot, és a Szent Mihály templombelsőt. Mátyás király szülőháza után az óvári részen álló ferences templomot és kolostort csodáltuk meg. Az esti órákban érkeztünk meg a meseszép Torockóra.

      A második napon mélybe szállni, és bércre hágni támadt kedvünk. Délelőtt a tordai sóbánya galériáját jártuk be idegenvezetéssel, majd leereszkedtünk a tárna mélyére. Felfedeztük a trapéz alakú Rudolf-tárnában a szabadidős játékokat, majd még mélyebbre merészkedtünk le a harang alakú Mária Terézia-tárna sós tavához. Torockóra érve hideg ebédcsomagunkkal piknikezni indultunk a Székelykő napsütötte lankáira. A teraszokon lepihenve élveztük az első igazán meleg tavaszi délutánt. A pihenő után a sziklás ösvényig kaptattak fel a legbátrabbak, ahonnan csodálatos panoráma tárult az egész falura. Vacsora után még tartott a lendületünk: a naplementében kalandozva megkerestük a falu egyik legrégebbi épületét.

      A harmadik nap reggelén még frissen sült kürtős kalácsot vásároltunk a vajor mellett, majd könnyes búcsút vettünk a tündéri Torockótól, és felkerekedve meg sem álltunk Segesvárig. A várnegyed zegzugos utcái lenyűgöző hatást tettek ránk. Betévedtünk egy magyar bútorfestő fiatalember üzletébe, aki minden művének hátoldalára SDG feliratot pingál, ezzel is dicsőítve kezének minden munkájával az Istent. Megtekintettük a vártemplom gótikus belterét, lefotóztuk a várhegyről nyíló kilátást. A nagy meleg elől árnyékba húzódva megállapítottuk, hogy finom fagyit mérnek a Diáklépcső közelében. Ebédünket már a rugonfalvi Kúria Panzió pincéjének hűvösében fogyasztottuk el.

      Kis pihenő után indultunk el Nagygalambfalvára, ahol már várt ránk Kányádi György lelkész úr a református templomkertben. A templom bemutatása előtt leültetett minket a templomkertben és bevezetett a székelység történelmébe. Megmutatta a környező hegyeket, és ismertette, hogyan jelezték a katonai szolgálatot végző székelyek jelzőtüzekkel az ellenség közeledtét. Ezután mehettünk be az árpádkori szentélyű templomba. A templomhajóban a lelkész úr megmutatta nekünk, hogy hol történt gótikus hozzáépítés, majd elmesélte a mészréteg alatt megmaradt freskó történetét. Ezután a református gyülekezet gondnokasszonya elkísért minket Kányádi Sándor síremlékéhez, ahol a nagy költőről megemlékezve meghallgattunk egy verset Arany János kalapjáról, és elénekeltük a 25. zsoltárt. Késő délután értünk Szejkefürdőre a Mini Erdély parkhoz. A kisvonatozás és a kastélyok, várak másainak megtekintése után sétáltunk fel a székelykapuk alatt Orbán Balázs sírjához, ahol elfogyasztottuk a Torockón vásárolt kürtős kalácsot. Már lehanyatlott a nap, amikor a Szejke-forrást megillatoltuk: petróleumszaga miatt csak a legmerészebbek kóstolták meg.

       Kirándulásunk negyedik napja vasárnapra esett, így az istentisztelet köré építettük a programot. Délelőtt meglátogattuk Rugonfalván Váradi Zsuzsika nénit otthonában, aki elárulta nekünk a szarvasgomba termesztés titkait, megmutatta a kertjében kialakított mogyoróerdőt, és röviden ismertette, hogy milyen gyógynövények, gyümölcsök gyűjtésével, termesztésével és feldolgozásával foglalkozik. Ezután lementünk a pincében kialakított kis üzletébe, és vásárolhattunk gyógyteákat, kenőcsöket, lekvárokat, szörpöket. Az istentisztelet után a lelkész bemutatta a templom történetét, és megállapítottuk, hogy sok hasonlóságot mutat a nagygalambfalvival. Szovátára éppen jókor értünk, egy medve is a közelben tartózkodott a telefonjaink szerint, így a tanösvényt inkább elkerültük. Aggodalmainkat leküzdve körbe sétáltuk a Medve-tavat, majd egy étteremben telepedtünk asztalhoz. Parajdon nagy sétát tettünk a tanösvényen, és már esteledett, amikor Korondra értünk. A csíksomlyói búcsúra készülő fazekasok – már jó előre hírét vettük – nem vállaltak kézműves foglalkozást, sőt

      Korondot gyakorlatilag zárva találtuk.

      Az utolsó napunk egyetlen célja a hazaérkezés egy dévai megállóval. A vár alatti parkolóban derült ki számunkra, hogy a felvonó egész évben nem üzemel. A gyalogtúrát az elcsigázott gyereksereggel nem vállaltuk, helyette egy árnyas játszótéren töltöttük el a pihenőidőt.  

Isten áldása kísért minket egész utunkon, így tárult fel előttünk Tündérország.